A tolmácsoknak azonban nemcsak a vádlottra, hanem a jogi szféra valamennyi szereplőjére – ügyvéd, ügyész, bíró – tekintettel kell lenniük, biztosítaniuk kell a zavartalan, félreértésektől mentes kommunikációt, semlegesnek kell maradniuk, és jól kell ismerniük a jogi és büntetés-végrehajtási folyamatokat. Felelősségteljes, komoly állásról van szó tehát.

A hivatalos beszámolók szerint 2009 áprilisában Japánban összesen 4066 regisztrált bírósági tolmács dolgozott, összesen 58 munkanyelven. A legnépszerűbb nyelv a kínai (1754 tolmács), az angol (577 tolmács), a koreai (428 tolmács) és a spanyol (270 tolmács). 2007-ben az 58 munkanyelvből 40-re kellett fordítani.

Noha a rendszer bejáratottnak és átgondoltnak tűnik, a tolmácsok idegennyelv-tudására és jogi ismereteire semmilyen konkrét előírás nem vonatkozik. Sőt, sem az oktatásukhoz, sem a minősítésükhöz sincsenek intézményes keretek, ami ijesztő, hiszen az egyes tolmácsok között igen komoly különbségek lehetnek a nyelvtudás vagy szakmai hitelesség terén. Kérdés, hogy az állam, amely biztosítja a megélhetésüket, de igényli is a munkájukat, elgondolkodik-e egy minőségi rendszer kialakításán.